Parfümőr: Alberto Morillas
Kiadás éve: 2020
Típus: Bőrös-fűszeres-fás
Koncentráció: Eau de Parfum
***
***
Bevallom ez nem volt rajta az őszi várólistámon. Korábban ígéretes értékeléseket olvastam, néztem róla, ami miatt nem volt teljesen ismeretlen számomra, de más parfümökre voltam inkább kíváncsi. Ember tervez, Isten végez. Nemrég láttam egy nagyon jó akciót meghirdetve rá, amire egész egyszerűen nem mondhattam nemet. Újratervezés.
A Chopardtól már van egy másik parfümöm, szintén a Malaki névvel fémjelzett darabok közül. A jövőben szerintem arról is fog készülni hasonló beszámoló. Mindkét parfüm méltatlanul elhanyagolt még a fragrance community-n belül is, de ez igaz az egész márkára is úgy en bloc. Persze, ennek azért a hipster lelkem legmélyén örülök, mert így tényleg nem fog szembe jönni egyik sem az utcán.
A Chopard a Black Incense Malaki esetében nem spórolt semmin. Legalábbis, ami az illatot érinti. Kiváló minőségű alapanyagok, amiket a szakma abszolút sztárja Alberto Morillas, spanyol mesterparfümőr gyúrt össze. Már ez a párosítás miatt is bőven megérné teljes áron megvenni ezt a parfümöt, de a fentebb nevezett akcióval egyenesen bűn lett volna nem bezsákolni. Ha volt is valamilyen kétségem, akkor azt az első kifújás teljes mértékben lesöpörte az asztalról, és talán ez volt az év vétele számomra, de azért még ne kiabáljuk el.
***
A kifújás után egyből orrba vág a bőrjegy. Mintha éreztetni akarná, hogy itt bizony ő lesz a főszereplő, és az összes többi illatjegy csupán a háttérben vokálozhat. És ez a tényleges helyzet. Ne legyenek kétségeink, ez egy bőrös parfüm.
Kezdetben ahhoz tudnám hasonlítani a bőrjegyet, mintha egy bőrkabátot érezne az ember. Ilyenkor hamisítatlanul van a parfümnek egyfajta bad boy vibe-ja. Ez mindössze pár percig tart, amíg szépen lassan fel nem ocsúdunk a kezdeti lendületből és észre nem vesszük a többieket is. Mert ott vannak ám ők is.
Az én orrom a bőr mellett a tömjént és az oudot érzi ki ebből a parfümből. Mindkét elem hol belép a reflektorfénybe, hogy táncoljon egyet a főszereplővel, hol átadja a helyét a másiknak. Amikor a tömjén van soron, akkor két dolog is történik. Kezdem a könnyebben leírhatóval, mert a másikhoz utána kellett kicsit olvasni az illatjegynek. Szóval, egyszer a tömjén ad a bőrnek egy kis füstösséget, misztikumot. Ilyenkor hívogató, kéri, hogy fedezd fel. És amikor már becserkészett, akkor jön egy édes, de mégsem édes illat. Igen, ezt nehéz visszaadni, sőt egyáltalán elnevezni is, hogy mit is érezhet az ember. Amennyire utána tudtam olvasni a tömjénnek, úgy találtam azt, hogy – meg nem nevezett – gyümölcsös érzetet is adhat. Ha ez igaz, akkor ez lehet a megoldás, és ehhez kellett a kiváló minőségű alapanyag mellett Morillas vitathatatlan szakértelme is. Persze az is lehet, hogy valamelyik fűszeresjegy a felelős mindezért, amit sajnos nem részleteznek, hogy mik is azok pontosan.
No, de visszatérve ehhez a nem édesen édes illatjegyhez. Ahogy már írtam fentebb, ez lesz az, amivel körülölel, a foglyává tesz. És ha már arra gondoltál, hogy ennyi volt, akkor jön még csak a java, amivel örökké rabul ejt. Az oud átveszi a tömjén helyét. Utóbbi persze nem tűnik el teljesen, picit végig érezhető marad, és ettől lesz igazán fenomenális ez a parfüm. Itt azt a fajta oudot használták fel, melytől állatias lesz.
Ez úgy szokták körbeírni, mintha egy istállóba mennénk be, és a kellemetlen szagokat kivennénk onnan. Sokáig ezt a leírást nem tudtam értelmezni, de itt megértettem, hogy mire gondolt a költő. Segített ez a kép, hogy jól körül tudjam írni a parfümöt. Ugyanis a bőrnek kb. 10-15 perc után már nem bőrdzsekis vibe-ja van, hanem valami más. Valami több. Ahogy elmerengtem ezen a kérdésen, úgy ugrott be az istállós hasonlat. Az állatiasjegyet adó oudtól olyan lesz a parfüm, mint egy ló. Érzed rajta az állati - bőr - szagot, a vadságot, amiről tudod, hogy megzabolázni nem tudod, max ideig-óráig, de ha úgy dönt, akkor ledob a hátáról és megtapos. Ugyanakkor vonz ez a kiszámíthatatlanság, misztikum, mert a legbelsőbb énedet szólítja meg. És mindezek mellett ott van egyfajta kifinomultság érzése, hogy ez mégsem egy vadember illata. Ez egy tanult, céltudatos, jól öltözött férfié, akinek az igéző, vad tekintete rabul ejt, ha nem figyelsz eléggé.
***
Vannak nehezen körülírható parfümök, mint például ez is. Ennek a bonyolultságát viszont nem a komplexitása adja. Legalábbis ez nem fog gyökeresen megváltozni a leszáradásra, mert - szerintem - ez inkább kategorizálható a lineáris illatok közé. A "nehézséget" a tiszta alapanyagok és Morillas mester virtuozitása adja. Egy zseni alkotásának értelmezése pedig mindig függ a tapasztalatunktól, világértelmezésünktől és hogy épp milyen hangulatban vagyunk.
