Első bejegyzésnek arra gondoltam, hogy a parfümök száraz történelme helyett – bloghoz méltóan – a saját motivációimról, szenvedélyem tárgyáról írok egy személyes hangvételű írást. Ha a történelem is érdekel, akkor azt itt el lehet olvasni.

***

Az első kérdés, amit szeretnék kifejteni, hogy mit is jelent nekem egy illat, parfüm. Már a legelején ketté szedhetjük a kérdést. Egy személy illata egy nagyobb halmazként szolgál, melynek szerves része, hogy valaki milyen parfümöt használ, vagy éppenséggel nem használ – a dezodorokra nem térek ki, de jellegüknél fogva azokat is ide lehet sorolni. Az illat, mint egy komplex vegyület – többek között – hatással van a memóriánkra. Azt szokták mondani – és én is ezt tapasztaltam –, hogy valamilyen illathoz kötődő emlékeink – de úgy is lehetne fogalmaznom, hogy emlékhez kötődő illatok – tovább maradnak velünk.

Gondoljunk csak bele: rég elhunyt nagyszüleinkhez is társítunk valamilyen illatot. Nem kell ahhoz parfümnek lennie. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy nagymamánk milyen öblítőt használt a mindennapokban, amit te gyerekként automatikusan hozzákötöttél. Ha személyes példát kellene mondanom, akkor megemlíthetem apai nagyapámat. Nála mindig töltöttem pár napot nyaranta gyerekként, és a reggelit szinte mindig a teraszon fogyasztottuk el. Az asztalon mindig volt méz, aminek volt egy jellegzetes illata és egyáltalán nem hasonlított a megszokott otthoni akácmézhez. Hosszú évekig nem tudtam milyen fajta mézet ettem ott, viszont az illatát sohasem feledtem. Már felnőtt voltam, amikor ajándékba kaptam a szüleimtől egy adag hársmézet. Amint kibontottam egyből tudtam. Ez volt az. Azóta mind a mai napig ő jut eszembe róla.

Na és mi a helyzet a parfümmel? A parfüm a maga nemében összetett hatást gyakorol, mert mind a viselőjére, mind a „fogadójára” hatással van. Egyrészt része annak a bizonyos első benyomásnak, és így egy másik ember az adott parfüm illatjegyeihez fog kötni minket, legyen az akár egy első randi, munkainterjú stb. Ilyen helyzetekben a parfüm a mérlegnyelve.

Ezt a parfümipar is pontosan tudja. Nem véletlen, hogy vannak olyan általános formulák, illatjegyek, melyeket bárhol, bármilyen élethelyzetben magunkra fújhatunk és nem lesz olyan ember, akinek ne tetszene az illatunk. Mivel ezek a fajta parfümök megkerülhetetlen szereplői az iparnak – egyfajta svájci bicskái –, ezért mindenképpen lesz róluk szó később.

 ***

És ezzel elérkeztünk a második ponthoz. A parfümöt magunk miatt is fújjuk fel. Pontosabban csak magunk miatt. Ahogy fentebb is írtam, része a benyomáskeltésnek, a személyiségünknek. Saját megfigyelésem alapján tudom ezt mondani, hogy a parfüm képes felerősíteni az érzéseket bennünk, és így magabiztosabbá válhatunk egy-egy szituációban.

Mélázzunk el ezen egy kicsit. Ha van egy olyan parfümünk, melyről – meglévő tapasztalataink útján – tudjuk, hogy megremegteti a másik nem térdét, akkor biztos, hogy ahhoz fogunk nyúlni, amikor randira készülünk. Egyfelől ez nekünk is magabiztosságot ad, mert tudjuk, hogy ezzel az illattal nem lövünk mellé. Másfelől a másik is értékelni fogja a magabiztosságunkat és egy átlagostól eltérő parfümmel fel fogjuk kelteni az érdeklődését az egyediségünk iránt. A fenti mondatokban sok helyre írhattam volna azt, hogy többek között – és a nyers változatban ott is voltak –, mert még a tökéletes parfüm viselése sem old meg mindent egymagában. Ezért az idegesítő szóismétlések – és gondolatmenet megakasztások – helyett mindenki szúrja be a megfelelő helyre őket.

 ***

A másik nagy kérdés, amit a legelején tisztáznom érdemes, hogy miért kezdek el blogolni parfümökről, a parfümgyűjtésről, mint hobbiról. Egyrészt hiányzott az írás. Hiányzott az írással járó kreatív folyamat, mert ez saját magunkról, személyiségünkről szól. Ebbe beleadjuk egy részünket. A gondolataink, élményeink ott vannak minden mondat mögött. Hiányzott, hogy adjak magamból, hogy megmutassam magamat. A parfümgyűjtés pedig szívemnek – és meglepő lehet, de személyiségfejlődésemnek – kedves hobbi, és gondoltam miért is ne kössem őket össze.

A parfümök világa egy utazás. Lehetőséget ad nekünk arra, hogy jobban megértsük saját magunkat, valódi énünket, hogy mi az, amire valóban, énünk legbelsőbb részéből vágyunk, és mi az, amit mások miatt teszünk, amire mások miatt vágyunk. Utóbbi nem feltétlenül rossz. Megtanulhatjuk helyén kezelni őket, hogy ne vesszünk el ebben a turbulens világban, életben.

A fentiek fényében ezen a blogon a saját bővülő parfüm gyűjteményemről lesz szó - és a hozzátartozó érzéseimről, benyomásaimról. Terveim szerint lesznek itt heti rotációk, kedvencek, tévedések, tematikus írások. Csak olyan parfümök lesznek, melyek megtalálhatóak – vagy megtalálhatóak voltak – a kollekciómban, esetleg olyanok, amiket már legalább párszor megillatoltam. Feleslegesnek gondolom olyanokról írni, melyeket még életemben nem éreztem, nem tapasztaltam.